Ráborult már a hideg ősz a bakonyi tájra,
Sűrű, szürke ködtakaró ült az öreg fákra.
A lehullott avar csendjét nem zavarja semmi,
Nem járja az öreg erdőt ilyenkor már senki, -ilyenkor már senki...
Elköltöztek madarai, mókusa is alszik,
Elmaradtak a sok vidám kiránduló partik.
Az elszáradt levelekkel megállt ott az élet,
De amikor új tavasz jön, minden újra éled, -az erdő felébred...