Szigetközi öreg fűzfák, Duna partján szomorúan állnak,
Elhullatott lombjuk nélkül éltet adó folyóvízre várnak.
A leszáradt leveleik ott porladnak a Duna medrébe',
Mióta a rossz emberek beleszóltak az élet rendjébe.
Szigetközi öreg fűzfák, hogyha egyszer mesélni tudnának,
Elmondanák a bánatát, keservét e megcsonkított tájnak.
Valamikor milyen szépen virágoztak mindig tavasz táján,
Sátrat vontak csónakunkra, dús lomjukkal lent a Dunapartján.