Eltörött ez megint
Már nem is sajnálom
Ha nem várom, akkor rám kacsint
Én meg reménykedve táplálom.
Most már mind tudják
Az élet nagyon nehéz
A nadrágba vasalni és szeretni…
De most ragasztom,
Hogy majd más hadd vigye.
És majd gondolom:
Már megint miért ide?
Ütött be a mennykő
Felejtenék, de a kendő
Amit rádobnék, darabokra hullik szét.
Most már mind tudják
Az élet nagyon nehéz
A nadrágba vasalni és szeretni…