Pünkösd vasárnapján a templomba jártam.
Csendes imaszóval vigasztalást vártam.
Vigasztalást várt ott az én árva lelkem,
Isten a tanúm rá, (én) rosszat sose tettem!
Kis templom harangja szólt hozzám, mint ének;
Kinek az életét széttörték az évek.
Megloptak, megcsaltak, kikacagtak engem,
Isten a tanúm rá, (hogy) nem ezt érdemeltem!