Senda
engem is szorít a belsőm szorítanak a gondolatok
szorítok értetek szorítok majd feladok
szorítom a kezed amíg csak lehet
mert kevés az idő egy pillanat alatt lepereg

néha kevés egy szó kevés hogy kimondjam
külön érzések de egyként az egészet kiloptam
hogy átadjam annak, ki vevő a lélekre
az évekre gondolok és mozgásban az életre


Just D
túlzsúfolt cityk...nyomor negyedek a szélén
az élén állsz azt mondod..de nem láttad még tévé-
ben sem, de azt hiszem nem is kell
ha nem érzel semmit a kín mi elvisel...

képviselsz célokat...de acélos ideg kell
ahozz hogy kíbird mikor éjjel a hideg ver...
szemétdombok várak...kukák lettek tálak
össze tákolt deszkákból eszkábált erbőben talált lak...

otthont jelenthet a jelenben ne nyeld be...
a kannás lett a pajtás mikor az út szélén vedelte...
de a sztori vége lemaradt: csak pár éve temette
az életét...még él egy évet úgy hogy elviselte...

az utca valós arca...nappal maszkot tart
a szeme elé takarva akaratlan a sok szart
de éjjel elő bújik és megmutatja mit lát
végleg kioltva minden parázsból a szikrát...

sokak álmodni se mernek...jövőt terveket...
nem merik megnézni a holnapuk mit rejteget
mert a mai nap is drága nem öl meg csak eltemet
ráadásul a segítséget mind emellett elveted...

keresem a jövőm...mintha előttem lenne
szemembe szálka szúrva dúrva sebeket hagy benne
láttam amit mások...csak fel is fogtam asszem
hogy körbenézz az utcán...és láss is nem kell sas szem

ref.:
az utca...egyre többen kinn a télben
egyre kevesebb a nappal egy egy átvirraszott éjben
az utca...a trében álmokat sző...
egy szó...a mondatod tő...és azt is félbe metsző

az utca...álmok tengerében állva
sose foghatod fel...az élet milyen drága
az utca...aki benne él nem büszke
de aki nem él ott nem tudja szívükben hány tüske...

Senda
az utca nemes arca egy láthatatlan képfolt
rengeteg embertől vágyakkal zsúfolt
ítéletek szablyák meg hova is kell menned
anno beléd nevelték hogy a tömeget kell követned

hol mindenki önmagér harcol az igazér
igazából vígaszdíj se elég hogy hazaérj
estére felpróbálod az elhagyott maszkot
amit pont ezért tettél le mert nappal már nyomasztott

de kell a kettősség mert az utca is megfelez
nappal robotként de estére bakelitlemez
reggel még látod ahogy hajtasz másokért
délután megsebeznek estére már sok a vér

gyerekként még örülsz a felújított hintának
majd Te és a haverok is esténként kint állnak
az lesz a poén hogyan tegyétek tönkre
aminek örültél régen most a kezed által kerül földre

láttad már az utcát... ahogy ő is látott téged?
Akkor leszel előnyben ha lekerül a bélyeg
Mindenki passzív, elhaladunk egymás mellett
Gondolatok keverednek szólj ha a tiéd meglett

mer megváltoztat az utca, „ a tudatra hat rá”
felfogásod is más lesz vasárnap se a papnál
előbb kérsz egy misét az utca szellemétől
mert a falra mászol már a sokat hallott szentbeszédtől

ref.:
az utca...egyre többen kinn a télben
egyre kevesebb a nappal egy egy átvirraszott éjben
az utca...a trében álmokat sző...
egy szó...a mondatod tő...és azt is félbe metsző

az utca...álmok tengerében állva
sose foghatod fel...az élet milyen drága
az utca...aki benne él nem büszke
de aki nem él ott nem tudja szívükben hány tüske...

Just D
a csórónak csurig tele van a pohár...
ganéjban fürdeni az egész élet csak egy mocsár
a felső tízezret követi az alsó közép osztály
és ez alatt a nyomor gyomor nélkül oda kozmál...

láttad már az utcát...úgy hogy ő is látott téged?
aki azt hiszi hogy látta bárki birka módra béget...
tessék ecset festék gyerünk fessél róla képet..
egy az utak alatt aluljáróban élt népet...