Egy mosoly volt, egy szívdobogás, egy fényes hold, egy simogatás.
A távolból üzenek neked szerelmesen.
Rég lehullt falevelek közt gondolok rád, de nem vagy velem.
Holnaptól minden más lesz, kettesben, kettesben.
Egy szerelmes éjszaka tűnik el, körbeburkoló fehér ködben.
Egy titkot hadd mondjak el, amíg a csókod ölel.
Bújj hozzám, ennyit áldozz rám.
Súgj némán.
Kihalt város közepén fetrengünk egymáson, te meg én.
Láthatatlan felhőbe bújva, eltakarva.
Kérdőjelek sokasága tűnik el a hajnali félhomályba'.
A szívünk most is egy ritmusba dobog, ez a legnagyobb, amit kaphatok.
Egy szerelmes éjszaka tűnik el, körbeburkoló fehér ködben.
Egy titkot hadd mondjak el, amíg a csókod ölel.
Bújj hozzám, ennyit áldozz rám.
Súgj némán.
Ez a mosoly a minden, veled maradok, legyél a kincsem.
A szádon alig várom, játszunk kicsit nem bánom.
Ez a mosoly a minden, veled maradok, legyél a kincsem.
A szádon alig várom , játszunk kicsit nem bánom.
Egy szerelmes éjszaka tűnik el, körbeburkoló fehér ködben.
Egy titkot hadd mondjak el, amíg a csókod ölel.
Bújj hozzám, ennyit áldozz rám.
Súgj némán.
Egy szerelmes éjszaka tűnik el, körbeburkoló fehér ködben.
Egy titkot hadd mondjak el, amíg a csókod ölel.
Bújj hozzám, ennyit áldozz rám.
Súgj némán.