Felriadt testem az ágyon, nézem a tévét.
Kakukkos órán hallom harsan az éjfél.
Lidérces álmom még a fejemben érzem.
Mellettem még csendben alszik az élet.
A kapun kilépve ismét megcsap egy érzés
Néma utcákon halkan dobban a léptem.
Éjjeli fénynél rájövök semmit sem értek.
Miért jön viharfelhő mindig az égre?!
Refrén
Városi lámpák kereszttüzében égek,
Túl járt az eszemen ismént a mostoha élet.
Nézem a kezemet, itt van rajtam a bélyeg.
Túl járt az eszemen ismént a mostoha élet.
Magányos utcák, telnek, múlnak az órák,
Bizonytalan léptem serceg a murván
Lelkemben már egyre nagyobb a hullám
Merre megyek, bárcsak mostmár tudnám!
Megállok egy padnál, leülök csendben...
Érzem már, semmi sincsc velem rendben
Felnézek,és búcsút mondok az égnek
Ennyi volt, isten veled élet!
Refrén
Városi lámpák kereszttüzében égek,
Túl járt az eszemen ismént a mostoha élet.
Nézem a kezemet, itt van rajtam a bélyeg.
Túl járt az eszemen ismént a mostoha élet.