Juliska:
Most számot adnék, drágám!

Laci:
Már szánom bűnömet!

Juliska:
Én haragudtam rád ám!

Laci:
Már szánom bűnömet!

Juliska:
Én tűrtem, vártam némán!

Laci:
A vérem kergetett!

Juliska:
De gondoltál-e énrám?

Laci:
Óh, rosszul tettem ezt!
Miért is voltam ostoba,
Hogy még a józan ész is
Elhagyott?
Az üdvöm mellett mentem el,
És mégsem láttam,
Mit felejtek ott!
A tettes mostmár ideáll,
A keserűség elszéledt!

Juliska:
S az árva régi ideáll,
Mert a kezem a másé lett!

Laci:
Mert a kezed a másé lett?

Juliska:
Mert a kezem a másé lett!

Laci:
Száll, száll,
Tovaszáll a nyár,
Hervad a csók, mint a rózsák,
Végső siratóra vár
A könnyes, hervadt valóság!
Ősszel, ha leszáll a dér,
Ősszel csak a bánat él,
Álmom, hova hullottál,
Hova szállottál?

Együtt:
Ősszel, ha leszáll a dér,
Ősszel csak a bánat él!
Álmom, hova hullottál,
Hova szállottál?

Laci:
A másé vagy hát mégis?

Juliska:
A másé, rossz fiú!
De rosszul tettem mégis...

Laci:
Már minden szó hiú!

Juliska:
Egy szót sem írtál nékem,
És nem jött vallomás!
Óh, mért nem mondtad,
Mért nem?

Laci:
Óh, bárgyú hallgatás!

Juliska:
És mennyit, mennyit
Sírtam én,
És megragadtam azt
A jó kezet,
Mely vigasztalva
Nyúlt felém,
És hír felőled
Sosem érkezett!

Laci:
Most nékünk állna a világ!

Juliska:
Az új szerelem új élet!

Laci:
Elfonnyadok érted,
Mint a virág,
Mert a kezed a másé lett!

Juliska:
Mert a kezem a másé lett?

Laci:
Mert a kezed a másé lett!

Juliska:
Száll, száll,
Tovaszáll a nyár,
Hervad a csók, mint a rózsák,
Végső siratóra vár
A könnyes, hervadt valóság!
Ősszel, ha leszáll a dér,
Ősszel csak a bánat él,
Álmom, hova hullottál,
Hova szállottál?

Együtt:
Ősszel, ha leszáll a dér,
Ősszel csak a bánat él!
Álmom, hova hullottál,
Hova szállottál?