1. Belátom, én sem vagyok más,
csak egy ember, mint bárki más.
Tudom, hogy múló életünk
- csak egy perc, és ég velünk...
Ha volna időm, mesélnék neked
a múltról, a jelenről, de a jövőt keresem!
R. Mivé leszünk, ha elmegyünk?
Csak egy porszem az életünk.
Vigyázok rád, ha eljövünk,
hisz egy perc, és felnövünk.
Hát várd a csodát!
Talán várhat még ránk
egy érzés, egy tapintás...
Nekünk ennyi jár!
2. Megszületünk és élhetünk,
amíg fel nem ébredünk.
Elfáradunk, megrémülünk,
ha az időnkre tekintünk.
Csak fogy az időnk, ami folyton pereg. Meg nem áll.
Mindez valóság, az élet meg nem áll!
R.
(Mivé leszünk, ha elmegyünk?
Csak egy porszem az életünk.
Vigyázok rád, ha eljövünk,
hisz egy perc, és felnövünk.
Hát várd a csodát!
Talán várhat még ránk
egy érzés, egy tapintás...
Nekünk ennyi jár!)
R.