Vajon mit hoz az éj? Vajon mit hoz a nap?
Vajon mit hoz a szél? Vajon mit akar?
1. Az éjjelt a nappal váltotta fel,
a Hold fénye már nem érdekel.
A Napba vágyom, kezemet nyújtom,
de ha megérintem, elolvadok.
2. Fekete olajtól vérző óceán
megfullad, és nem él tovább.
A kémények füstje mérgezve száll,
a madár szédülve lebeg tovább.
Az utolsó perc, ami elérkezett.
A Föld kiált: nyújts védő kezet!
Mondd, hova kerültem? Ki a hibás?
Én voltam rossz, vagy valaki más?
Igen, és kérdések árasztják perceim,
a politikus töpreng tettein.
Lehet, hogy nem látjuk még a végállomást,
pedig közel van - de én nem várok rá!
Mit hoz az éj? Mit hoz a nap?
Vajon mit hoz a szél? Mit akar?
R. Vajon mit hoz az éj, mit hoz a nap?
Lesz-e felhő, ami esőt ad?
Hisz száraz a föld, égnek a fák,
felborul lassan az egész világ!
Csak nézem, és érzem, hogy temetnek.
Az istenek pimaszul nevetnek,
hiszen maguk csinálta felfordulás.
Ők keresztet vetnek és elássák, hogy ne lássák.
Elássák...
3. Sóhajts, és érezd, hogy elkap a vágy!
Lángolva olvadj, ha égni vágysz!
Ismerd meg jobban, hogy mit hoz a szél,
hallgasd meg hangját, hogy mit mesél!
Igen, én érzem, hogy többé már nem hiszem el.
A jövőbelátó már nem érdekel.
Inkább kérdezd az éjt, hogy mit hoz a nap,
súgd csak a fülembe, mit akar!
Vajon mit hoz az éj? (Mit hoz az éj?) Vajon mit hoz a nap? (Mit hoz a nap?)
Vajon mit hoz a szél? (Vajon mit hoz a szél?) Vajon mit akar? (Mit akar?)
R.