Epilógus
Irgalmatlan Nővérek
Kis csomagunkban elhoztuk mire többé már szükségünk nincsen
Egy hosszú asztalt ülünk körbe s az üvegpoharakon megcsillan a kandalló tüzének fénye
Ne hidd hogy a képek igazról beszélnek a kastély kövei pont neked mesélnek
S az ajtó mögött nem hallgatózik a relytéjes idegen kit minden érdekel, kit minden érdekel
Elbúcsúzom tőletek végleg
Szétosztottam emlékeim vigyétek
Szórjátok szét a szélben
Értem égnek ezek a fények értem gyulladt most ez a láng
A hegyek mögül hangokat hoz felém a szél
Kisérteties muzsikát
Összegyűltünk ugyanúgy mint rég s az orgia után majd ébred a násznép
Mikor fellángol újra az északi tűz
Menhelye lesz e lelkemnek ez a test vagy mint hódítót elűz