Jeges élmények Budapest szívében
tovább
Homokóra
Mercy
Ülök a szobámban, búsan, egyedül,
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng,
És az órán pereg a homok.
Szeretném a homokórát megállítani,
Szeretném az emlékeim elfelejteni.
De a homokóra csak pereg, pereg,
Így hát kedves tovább szenvedek.
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer drágám nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos, szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer drágám nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos, szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng,
És az órán pereg a homok.
Szeretném a homokórát megállítani,
Szeretném az emlékeim elfelejteni.
De a homokóra csak pereg, pereg,
Így hát kedves tovább szenvedek.
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer drágám nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos, szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer drágám nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos, szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
kapcsolódó videók
keressük!
