Bocsásd meg, ha valamikor hangos szóval bántottalak volna,
Meglátszana a szemeden, hisz bánatod a szívedből szólna.
Ne is mondjál semmit nekem, hiszen azt én mindjárt meg is bántam,
Amikor a hangos szóért, szép szemedben a könnyeket láttam.
Bocsásd meg, ha valamikor türelmetlen és rossz voltam hozzád,
Bocsásd meg, ha nem figyeltem
mikor néha könnyes volt az orcád.
Legjobban én ezt szégyellem, a tettemre nincsen magyarázat,
Ha megbocsátasz nyújtsad felém, azt az édes kicsi piros szádat.