Kora őszi szelek, felhőket kergetnek a Bakonyi tájra.
Hulló levelek közt, az öreg erdőket egy valaki járja.
Egykor barátom volt, nekem meg sok másnak, sok igaz pajtásnak,
Nem becsülte meg ezt, meg a jó kenyeret, s él csak egymagának.
Kora őszi szelek, vigyétek veletek egykori barátom,
Vigyétek szép tájra, jobb sorsot érdemel, én szívből kívánom.
Találjon egy társat, ki majd elkíséri, ne éljen magában,
Legyen megnyugvása, és egy szebb élete, e múló világban.