A magyar kultúra ünnepe Budapesten
tovább
730 napja
Lakat - A titkok őrzője
Színtisztán emlékszem arra a napra,
Máig is emlékszem a kimondott szavakra.
Hóvihar tombolt és jéghideg tél volt,
De miattam megnyílt mégis az égbolt.
Egy reménycsillag villant sokat sejtőn,
S én egy csapásra álltam meg a lejtőn.
Hisz addig az életem kudarcokról szólt,
S még emlékszem január 20-a volt.
Az újév szele még süvített bennem,
De nem járt még el az idő felettem.
Azon a napon is ugyanúgy keltem,
Bár a háborúimat aznap megnyertem.
De az önbizalmam tovább nem nőtt,
Mikor megpillantottam a csodás nőt.
A szemem láttára nemesült a mával,
És lefegyverzett engem a mosolyával.
A napsugarak alatt a fahéj barna szemek,
Tüzet szít bennem és mindenem remeg.
Örömkönnyeimet a szavai okozzák,
S már hiába küzdök, vonzódom hozzá.
Egy varázsütésre megváltozott minden,
Új érzés készült születni itt benn.
Oszlanak végre a felhők felettem,
És egy pillanat alatt szerelmes lettem.
Olyan hihetetlen volt és túl szép is talán,
Az álombeli angyal rám hát így talál?
Aranyszínű csillámporát elém leszórta,
S az álmaimat Ő volt, aki igazolta.
Mert általa tényleg végre boldog lettem,
Bármi történt velem, kitartott mellettem.
S már nem keserít el a bűnös eredet,
Hisz általa tudom, hogy mi is a szeretet.
Ő aki félt és betakar, ha fázom,
Aki akkor is szeret, hogyha hibázom.
Aki elcsábított engem, s kit őszintén szeretek,
Aki mellett két éve már boldog lehetek.
Kiért életemet adva, ha kell, magamat töröm,
Kinek boldogságomat most eképp köszönöm:
Tudod, sohasem hittem, hogy ez lesz belőlünk,
Hogy pont a szeretteink hátrálnak ki mögülünk.
Hogy akiket szeretünk, azok ellenünk tesznek,
Hogy a saját szüleink is ellenünk lesznek.
Én nem láttam azt a sok felhőt fölöttünk,
De a kötődés ezzel is nagyobb lett közöttünk.
És nem hittem azt se, hogy a szerelmed lettem,
És, hogy a tűzön át is majd kiállsz mellettem.
Azt viszont tudtam és hittem is belül,
Ha összefogunk majd a háború elül.
S ha majd nem látják bennem a linket,
Behódolnak és békén hagynak minket.
Együtt harcoljuk majd ki belőlük a békét,
S bár ez még nem az, de már látom a végét.
Hisz űzött szívünknek egymás lelke a menedéke,
És ha kitartóak leszünk, majd úgyis eljön a béke.
De most ünnepel a szívünk, a lelkünk, az agyunk,
Mert bármit is tesznek, már kétévesek vagyunk.
Hát, az erre írt szlogenem most Te is fújjad,
Hogy: "Bármit is tesztek, az kudarcba fullad! "
Emlékszel a nyárra, mikor kint voltunk a Balcsin,
Csak veled tudtam boldog lenni Marcsim.
Csak Neked ittam az összes szavadat,
Nekem Te tetted széppé a nyaramat!
A csókjaid nyoma bennem is nyomokat hagy,
Engem az tesz boldoggá, ha Te boldog vagy.
Hiszen Veled minden pillanat öröm,
S, hogy két éve szerethetlek: Köszönöm!
A sok irigy baromnak meg üzennék innen,
Semmi értelme minket támadni szerintem.
Elvesztek majd a tejfehér ködben,
Szeretjük egymást: EL VAN DÖNTVE!
Máig is emlékszem a kimondott szavakra.
Hóvihar tombolt és jéghideg tél volt,
De miattam megnyílt mégis az égbolt.
Egy reménycsillag villant sokat sejtőn,
S én egy csapásra álltam meg a lejtőn.
Hisz addig az életem kudarcokról szólt,
S még emlékszem január 20-a volt.
Az újév szele még süvített bennem,
De nem járt még el az idő felettem.
Azon a napon is ugyanúgy keltem,
Bár a háborúimat aznap megnyertem.
De az önbizalmam tovább nem nőtt,
Mikor megpillantottam a csodás nőt.
A szemem láttára nemesült a mával,
És lefegyverzett engem a mosolyával.
A napsugarak alatt a fahéj barna szemek,
Tüzet szít bennem és mindenem remeg.
Örömkönnyeimet a szavai okozzák,
S már hiába küzdök, vonzódom hozzá.
Egy varázsütésre megváltozott minden,
Új érzés készült születni itt benn.
Oszlanak végre a felhők felettem,
És egy pillanat alatt szerelmes lettem.
Olyan hihetetlen volt és túl szép is talán,
Az álombeli angyal rám hát így talál?
Aranyszínű csillámporát elém leszórta,
S az álmaimat Ő volt, aki igazolta.
Mert általa tényleg végre boldog lettem,
Bármi történt velem, kitartott mellettem.
S már nem keserít el a bűnös eredet,
Hisz általa tudom, hogy mi is a szeretet.
Ő aki félt és betakar, ha fázom,
Aki akkor is szeret, hogyha hibázom.
Aki elcsábított engem, s kit őszintén szeretek,
Aki mellett két éve már boldog lehetek.
Kiért életemet adva, ha kell, magamat töröm,
Kinek boldogságomat most eképp köszönöm:
Tudod, sohasem hittem, hogy ez lesz belőlünk,
Hogy pont a szeretteink hátrálnak ki mögülünk.
Hogy akiket szeretünk, azok ellenünk tesznek,
Hogy a saját szüleink is ellenünk lesznek.
Én nem láttam azt a sok felhőt fölöttünk,
De a kötődés ezzel is nagyobb lett közöttünk.
És nem hittem azt se, hogy a szerelmed lettem,
És, hogy a tűzön át is majd kiállsz mellettem.
Azt viszont tudtam és hittem is belül,
Ha összefogunk majd a háború elül.
S ha majd nem látják bennem a linket,
Behódolnak és békén hagynak minket.
Együtt harcoljuk majd ki belőlük a békét,
S bár ez még nem az, de már látom a végét.
Hisz űzött szívünknek egymás lelke a menedéke,
És ha kitartóak leszünk, majd úgyis eljön a béke.
De most ünnepel a szívünk, a lelkünk, az agyunk,
Mert bármit is tesznek, már kétévesek vagyunk.
Hát, az erre írt szlogenem most Te is fújjad,
Hogy: "Bármit is tesztek, az kudarcba fullad! "
Emlékszel a nyárra, mikor kint voltunk a Balcsin,
Csak veled tudtam boldog lenni Marcsim.
Csak Neked ittam az összes szavadat,
Nekem Te tetted széppé a nyaramat!
A csókjaid nyoma bennem is nyomokat hagy,
Engem az tesz boldoggá, ha Te boldog vagy.
Hiszen Veled minden pillanat öröm,
S, hogy két éve szerethetlek: Köszönöm!
A sok irigy baromnak meg üzennék innen,
Semmi értelme minket támadni szerintem.
Elvesztek majd a tejfehér ködben,
Szeretjük egymást: EL VAN DÖNTVE!
kapcsolódó videók
keressük!
