A képek nem attól peregnek, hogy félek, a becsapódás pillanatában én mindent újraélek
A fények csattanó kasztnik és gépek a recsegés, ahogy a hús és a fémek egymásba érnek
Nem jöttél másra, csak egy csókra, de belevágtunk a lecsóba
A sebváltómról uh baby, nem ugrottál le időben
Utolsó refrén, az út menti porban, lehettem volna első a sorban
Utolsó refrén, már vér jön a számból, de első lettem, vagányságból
Tudom, hogy én majd a rövidet húzom, ha a járgányt most összezúzom, talán meg sem úszom
De nézd meg, a nő száznál kéri a szexet, jobbra vágja ki az indexet, meghülyültek a reflexek
Utolsó refrén a vad románc, elkezdődött a pokoli tánc
A sebváltómról uh baby, nem ugrottál le időben
Utolsó refrén az út menti porban...
A tűz a testemet megégette, a lány ezt érezte és élvezte
Most életet a lélegeztetőgép jelent, fárasztó az utazás, a vége a pusztulás
Anyafölded lassan kihűlő szíve még ad egy kis meleget
Odabújsz hozzá és átöleled, fárasztó az utazás, a vége a pusztulás...Pusztulás!
Utolsó refrén az út menti porban...