Új Coldplay-klip: Ralph Macchio főszerepében debütált a „The Karate Kid”
tovább
Totemre hívás
Lakat - A titkok őrzője
Álom volt csupán, hogy szépeket álmodom,
Csak álmodtam azt is, hogy végre megváltozom.
Csak álom, hogy nem hagynak magamra a bajban,
Hiszen háború dúl minden hajnalban.
Az utcákon mindent elborít a mocsok,
Élő ember itt a holtak vérében tocsog.
Akárhova nézek csak pusztítást látok,
Nem amerikai álom, csak megtestesült átok.
A pénz is ellenem fordul amit, elköltök,
És itt már elég régen nincsenek erkölcsök.
Ha most ez a jelen, mi lesz tíz év múlva,
Így is eláraszt mindent a sok pornós kurva.
Mit régen elítéltünk az mára már jó,
Joshi Bharat kell meg a Mónika Show.
Talán észre sem venném, ha ez eltűnne,
És nem lenne Benkő meg a Kiszel Tünde.
Hát, lázadás kéne, egy gyors visszavágó,
De esély sincs rá, míg hírérték a Pákó.
Ezek miatt annyira üresek a napok,
Kimossák az agyad a beteg bulvárlapok.
Itt nem kell irodalom és nincsenek tervek,
Sokan azt sem tudják mik azok a versek.
A lusta rosszindulat mindenen át ég,
Az életünk csak egy lövöldözős játék.
És hiába vagyok én legény a gáton,
Céltábla virít már mindegyik háton.
Utat így magamnak hiába is vágok,
Ezreket ölnek a különböző rákok.
De milyen lesz a jövő, ha ez a jelen,
Ezen gondolkozom minden éjjelen.
Ezen tűnődöm a csendes magányban,
Zajos utcákon és a hitvesi ágyban.
Tudom, hogy egyedül ehhez kevés vagyok,
És naivan az én álmaim nagyok.
De én mégis titokban hiszek abban,
Talán magadra ismersz Te is-e szavakban.
Talán megszólal a lelkiismeret benned,
És érzed majd, hogy ideje valamit tenned.
Felébred az eddig elnyomott tudatod,
És magad a győztesek közé juttatod.
Én Téged akarlak, nem kérek sokat,
Emiatt is írtam ezen sorokat.
Jelzésnek szántam, hogy végre feléledj,
S, hogy szunnyadó éneddel tudatodra ébredj.
Csak álmodtam azt is, hogy végre megváltozom.
Csak álom, hogy nem hagynak magamra a bajban,
Hiszen háború dúl minden hajnalban.
Az utcákon mindent elborít a mocsok,
Élő ember itt a holtak vérében tocsog.
Akárhova nézek csak pusztítást látok,
Nem amerikai álom, csak megtestesült átok.
A pénz is ellenem fordul amit, elköltök,
És itt már elég régen nincsenek erkölcsök.
Ha most ez a jelen, mi lesz tíz év múlva,
Így is eláraszt mindent a sok pornós kurva.
Mit régen elítéltünk az mára már jó,
Joshi Bharat kell meg a Mónika Show.
Talán észre sem venném, ha ez eltűnne,
És nem lenne Benkő meg a Kiszel Tünde.
Hát, lázadás kéne, egy gyors visszavágó,
De esély sincs rá, míg hírérték a Pákó.
Ezek miatt annyira üresek a napok,
Kimossák az agyad a beteg bulvárlapok.
Itt nem kell irodalom és nincsenek tervek,
Sokan azt sem tudják mik azok a versek.
A lusta rosszindulat mindenen át ég,
Az életünk csak egy lövöldözős játék.
És hiába vagyok én legény a gáton,
Céltábla virít már mindegyik háton.
Utat így magamnak hiába is vágok,
Ezreket ölnek a különböző rákok.
De milyen lesz a jövő, ha ez a jelen,
Ezen gondolkozom minden éjjelen.
Ezen tűnődöm a csendes magányban,
Zajos utcákon és a hitvesi ágyban.
Tudom, hogy egyedül ehhez kevés vagyok,
És naivan az én álmaim nagyok.
De én mégis titokban hiszek abban,
Talán magadra ismersz Te is-e szavakban.
Talán megszólal a lelkiismeret benned,
És érzed majd, hogy ideje valamit tenned.
Felébred az eddig elnyomott tudatod,
És magad a győztesek közé juttatod.
Én Téged akarlak, nem kérek sokat,
Emiatt is írtam ezen sorokat.
Jelzésnek szántam, hogy végre feléledj,
S, hogy szunnyadó éneddel tudatodra ébredj.
kapcsolódó videók
keressük!
