Muzsikás-koncert lesz november 11-én a Pesti Vigadóban
tovább
Akrosztichon VII.
Lakat - A titkok őrzője
Megint egy vers ami, ismét Rólad szól,
Egy rímhalmaz csupán, tudod Te ezt jól.
Gügyögés hegyek, meg bókok helyett,
Inkább most végre igazságot teszek.
Nem fog ez fájni, s csak nevetsz majd rajta,
Tudod, mint mikor, a hisztid a lelkemet felfalta.
Vesztettél csúnyán önmagaddal szemben,
Ennyi voltál csupán a saját szemedben.
Sírhatsz most megint, ahogy eddig mindig,
Zsenge próbálkozás mi már meg nem indít.
Telebőgheted felőlem az összes párnád,
Egyszer sem lesz úgy, ahogyan elvárnád.
Te voltál és Te vagy, magadnak a minden,
Te voltál szerelmes, most meg semmid nincsen?
Én meg a hülye, hisz azóta sem értem,
Lényegében akkor Neked ennyit értem?
Beszélsz, csak beszélsz, de sehol az értelem,
Riadtan pislogsz rám most is csak Életem.
Igen én tudom, hogy az árnyékodba se érek,
Gyáva vagyok, amiért megértést remélek.
Inkább legyek gyáva, mint az, ami lettél,
Továbbra se értem, hogy miért szerettél.
Te ezzel a mondattal, hogy nézel az égre:
„A héten azt vártam, hogy megdugjál végre!”
kapcsolódó videók
keressük!
