Ne kérdezd, a szemem már miért nem úgy ragyog,
Hisz rég megfoghatatlan érzelmek fogja, vagyok.
Hisz már régen feladtam magamban mindent,
És átadtam kincseim, mit őriztem itt bent.
Ne kérdezd, hogy miért, s ne várd válaszom,
Pontosan tudom, hogy miért ezt választom.
Hogy miért adok oda mindent magamból,
Hisz értjük már egymást régen félszavakból.
Ne kérdezd, miért lüktet bennem fájdalom,
Miért égnek versem s hal el minden dalom.
Miért hiszem, hogy olyan jó várni Rád,
És álmomban csókolni forrón a szád.
Ne kérdezd mit és, hogy miért teszek,
Meglátod, boldog csak általad leszek.
S bennem majd végre békét képezel.
Csak hazudd, kérlek, hogy létezel.