Muzsikás-koncert lesz november 11-én a Pesti Vigadóban
tovább
Aratás
Lakat - A titkok őrzője
Jó sokáig vágytam, hogy elfogadjanak végre,
És büszkén nézhessek én is fel az égre.
De az álmodozás gyorsan, ellenem fordult,
Amikor hírtelen a sorsom rám mordult.
Bár bennem azóta is, az álmok itt laknak,
Nem tehetek róla, hogy nem születtem vaknak.
Épp emiatt nincs olyan rengeteg barátom,
Hisz a rést a pajzson túl hamar meglátom.
S bár vígasztalom magam, hogy a világ kerek,
Kiközösít mégis, mert különbözni merek.
Mert nem hagyom, hogy vakon vigyen az ár,
És nem bólogatok, mint a sok hülye szamár.
Nem is az átlagos, miről példát veszek,
Nem az illem mozgat, hogyha bármit teszek.
Nem nyűgöz le a hatalmas vagyon,
És nem is az idő tapos majd agyon.
De az emlékeim majd, sok erőt adnak,
És győzni fogok, pedig nem születtem vadnak.
Emlékezni fognak mindegyik szavamra,
Köszi, de vigyázok én majd magamra.
És azzá válok ami, a jelenben leszek,
Igazságot pedig magam teszek.
És reszkethet minden megjátszós barom,
Mert végük lesz, hogyha én azt akarom.
Bizony-bizony ilyen ez az élet,
Így hát bennem sincs kímélet.
Az álbarátokat sem hagyom rögnek,
Elhajtom, őket pedig könyörögnek.
De ott ég rajtuk a bűnösek jele,
S hát engem is elért a változás szele.
És mivel már nincsenek igazi okok,
Ezektől mostantól különbözni fogok.
Végre egy mély lélegzetet veszek,
Hűséges szerető s igaz barát leszek.
Most már talán végre megjavulok,
S megbocsátani is lehet, megtanulok.
Évezni fogom a teremtett csendet,
Azt, hogy magam körül én tettem rendet.
Az időt ilyesmire én sosem sajnáltam,
S amilyennek hisznek, végre azzá váltam.
És büszkén nézhessek én is fel az égre.
De az álmodozás gyorsan, ellenem fordult,
Amikor hírtelen a sorsom rám mordult.
Bár bennem azóta is, az álmok itt laknak,
Nem tehetek róla, hogy nem születtem vaknak.
Épp emiatt nincs olyan rengeteg barátom,
Hisz a rést a pajzson túl hamar meglátom.
S bár vígasztalom magam, hogy a világ kerek,
Kiközösít mégis, mert különbözni merek.
Mert nem hagyom, hogy vakon vigyen az ár,
És nem bólogatok, mint a sok hülye szamár.
Nem is az átlagos, miről példát veszek,
Nem az illem mozgat, hogyha bármit teszek.
Nem nyűgöz le a hatalmas vagyon,
És nem is az idő tapos majd agyon.
De az emlékeim majd, sok erőt adnak,
És győzni fogok, pedig nem születtem vadnak.
Emlékezni fognak mindegyik szavamra,
Köszi, de vigyázok én majd magamra.
És azzá válok ami, a jelenben leszek,
Igazságot pedig magam teszek.
És reszkethet minden megjátszós barom,
Mert végük lesz, hogyha én azt akarom.
Bizony-bizony ilyen ez az élet,
Így hát bennem sincs kímélet.
Az álbarátokat sem hagyom rögnek,
Elhajtom, őket pedig könyörögnek.
De ott ég rajtuk a bűnösek jele,
S hát engem is elért a változás szele.
És mivel már nincsenek igazi okok,
Ezektől mostantól különbözni fogok.
Végre egy mély lélegzetet veszek,
Hűséges szerető s igaz barát leszek.
Most már talán végre megjavulok,
S megbocsátani is lehet, megtanulok.
Évezni fogom a teremtett csendet,
Azt, hogy magam körül én tettem rendet.
Az időt ilyesmire én sosem sajnáltam,
S amilyennek hisznek, végre azzá váltam.
kapcsolódó videók
keressük!
