Új Coldplay-klip: Ralph Macchio főszerepében debütált a „The Karate Kid”
tovább
Mest meg Uram!
Lakat - A titkok őrzője
Mint ágyam mellől az öreg hinta paci,
Pont úgy hiányzik rég a tévé maci.
És fog is még, ahogy én elnézem,
A változás szelét sehogy se érzem.
Mert hiába kapcsolom be a tévét,
Széthordták, mint a kukorica kévét.
És, már semmi érthető nincs benne,
Pár értelmes szó is, itt csoda számba menne.
Hisz mit is kéne szeretnem azon,
Hogy bármit leadnak, csak jó legyen a haszon.
Te meg be is kajálod, amit eléd raknak,
Pedig a hülyeség több polcnyi raklap.
De én kicsit se bánnám, ha ez eltűnne,
S nem vigyorogna, rám a Kiszel Tünde.
És leállhatna végre ez a redukció,
S nem lenne több ilyen üres produkció.
Ám valamiért azt érzem itt belül,
Az általam keltett hullám is elül.
És holnap már elfelejt mindenki,
S már nem is fog mellém állni senki.
Pedig őket ugyanúgy zavarja,
Ahogy a Benkő magát le varja.
Ahogy a seggét mutogatja Pákó,
És mi az anyám azaz „akalamágó”?!
Az igazi ember ezeknek már uncsi,
Mindent eláraszt a sok modell punci.
Akikhez hiába méregeted magad,
S már hiába szólok, hogy az irigység ragad.
S a celeb, ki a dzsungelben bujkál,
Sohasem volt nagy lexikon búvár.
Mégis röhögve keres milliókat,
Pedig nem ismer bonyolult szókat.
S lehetek én lakat vagy a titok őrző,
Senki nem vagyok, ha feltűnik a Győző.
És elrikkantja magát ízes magyarsággal,
„Há’ mit kezdjek more, én a mássággal?!”
Önjelölt sztárok, díszpintyek, celebek,
Sohasem tudtam, hogy mit kezdjek veletek.
Sohasem értettem, tőlem mit akartok,
Semmit sem csináltok mégis zavartok.
Mert mindig is szükség volt hülyékre,
Kik egymást fikázzák zöldre vagy kékre.
De nem is bennük van a nagy hiba,
Csak pár hülye gyerek és agyatlan liba.
A tévé a bajok valódi forrása,
A média nagy atomvillanása.
Hisz a tévék tömik a fejünket ezzel,
Legyen az karácsony vagy a szilveszter.
Nincs se jó éjszakát, se csendes ébresztés,
Átjár mindenünket ez a megtévesztés.
És esélyed sincs így, hogy ember maradj,
Hisz amit, a szem lát azt elhiszi az agy.
Pont úgy hiányzik rég a tévé maci.
És fog is még, ahogy én elnézem,
A változás szelét sehogy se érzem.
Mert hiába kapcsolom be a tévét,
Széthordták, mint a kukorica kévét.
És, már semmi érthető nincs benne,
Pár értelmes szó is, itt csoda számba menne.
Hisz mit is kéne szeretnem azon,
Hogy bármit leadnak, csak jó legyen a haszon.
Te meg be is kajálod, amit eléd raknak,
Pedig a hülyeség több polcnyi raklap.
De én kicsit se bánnám, ha ez eltűnne,
S nem vigyorogna, rám a Kiszel Tünde.
És leállhatna végre ez a redukció,
S nem lenne több ilyen üres produkció.
Ám valamiért azt érzem itt belül,
Az általam keltett hullám is elül.
És holnap már elfelejt mindenki,
S már nem is fog mellém állni senki.
Pedig őket ugyanúgy zavarja,
Ahogy a Benkő magát le varja.
Ahogy a seggét mutogatja Pákó,
És mi az anyám azaz „akalamágó”?!
Az igazi ember ezeknek már uncsi,
Mindent eláraszt a sok modell punci.
Akikhez hiába méregeted magad,
S már hiába szólok, hogy az irigység ragad.
S a celeb, ki a dzsungelben bujkál,
Sohasem volt nagy lexikon búvár.
Mégis röhögve keres milliókat,
Pedig nem ismer bonyolult szókat.
S lehetek én lakat vagy a titok őrző,
Senki nem vagyok, ha feltűnik a Győző.
És elrikkantja magát ízes magyarsággal,
„Há’ mit kezdjek more, én a mássággal?!”
Önjelölt sztárok, díszpintyek, celebek,
Sohasem tudtam, hogy mit kezdjek veletek.
Sohasem értettem, tőlem mit akartok,
Semmit sem csináltok mégis zavartok.
Mert mindig is szükség volt hülyékre,
Kik egymást fikázzák zöldre vagy kékre.
De nem is bennük van a nagy hiba,
Csak pár hülye gyerek és agyatlan liba.
A tévé a bajok valódi forrása,
A média nagy atomvillanása.
Hisz a tévék tömik a fejünket ezzel,
Legyen az karácsony vagy a szilveszter.
Nincs se jó éjszakát, se csendes ébresztés,
Átjár mindenünket ez a megtévesztés.
És esélyed sincs így, hogy ember maradj,
Hisz amit, a szem lát azt elhiszi az agy.
kapcsolódó videók
keressük!
