Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Mint a jég
Lakat - A titkok őrzője
Hova fúj ez a szél, hova megy ez a lány,
Ez az út mit ígér, Ő sem tudja talán.
Hova tűnt, az a fény, hol a gyönyörű báj,
Az a szív, ami meleget ontana rám?
Hatalmas kör alakú ágy, egész tűrhető a hely,
Igazi szerelmi fészek, egy külvárosi motel.
Olyan még minden, mikor itt voltál,
Karomba fogtalak nem rég, mégis elhagytál.
Egyetlen fénykép, néhány kedves szó,
Amit búcsúnak hagytál: „Hidd el így lesz jó!”
De miért ilyen gyorsan, ilyen hirtelen,
Felfogni az agyam tudom képtelen.
Megláttam benned, mind azt a fényt,
Kihívó bájad mögött azt a tiszta lényt.
Aki csak Te voltál, ahonnan indultál,
De túl sok volt a csalódás, így eldobtál.
Kihűlt bennem minden a szeretet, a jó
Milyen gyönyörű test, itt minden kapható.
Lehet, hogy többet érsz, de erről nem beszélsz,
Hogy szerelem nélkül baby, mennyit érsz.
Sztori egy lányról, kinek szíve, mint a jég,
De nem volt ez így mindig, hiszen nem is olyan rég,
Mikor még maga mögött maradt a nagy szülői ház,
Szemében csillogott a kaland és hajtotta a vágy.
A nagyváros a fények, igen ez minden kell,
De ha túl nagy ez a lendület az nem jó jel.
Egyedül olyan kicsinek tűnik ez a város,
Tudod mi vár rá: Lehet, hogy semmit se látott.
Csak kézről-kézre járt, mindig a jóra várt,
Gondolom világos, hogy szerelemet, azt nem talált.
Mindegy, a sok közül ekkor jöttem én,
Nekem ő olyan, mint egy angyal, Ő a tiszta fény.
De még arra sem volt időm, hogy elmondanám,
Mire eljött az a reggel, csendben elment a lány.
Talán eltűnt végleg, hova sodorja a szél,
Lehet a szerelem forró, ha szíve, még jég.
Közel van a meleg, és közel van a fény,
De a szíve még mindig jég…
Ez az út mit ígér, Ő sem tudja talán.
Hova tűnt, az a fény, hol a gyönyörű báj,
Az a szív, ami meleget ontana rám?
Hatalmas kör alakú ágy, egész tűrhető a hely,
Igazi szerelmi fészek, egy külvárosi motel.
Olyan még minden, mikor itt voltál,
Karomba fogtalak nem rég, mégis elhagytál.
Egyetlen fénykép, néhány kedves szó,
Amit búcsúnak hagytál: „Hidd el így lesz jó!”
De miért ilyen gyorsan, ilyen hirtelen,
Felfogni az agyam tudom képtelen.
Megláttam benned, mind azt a fényt,
Kihívó bájad mögött azt a tiszta lényt.
Aki csak Te voltál, ahonnan indultál,
De túl sok volt a csalódás, így eldobtál.
Kihűlt bennem minden a szeretet, a jó
Milyen gyönyörű test, itt minden kapható.
Lehet, hogy többet érsz, de erről nem beszélsz,
Hogy szerelem nélkül baby, mennyit érsz.
Sztori egy lányról, kinek szíve, mint a jég,
De nem volt ez így mindig, hiszen nem is olyan rég,
Mikor még maga mögött maradt a nagy szülői ház,
Szemében csillogott a kaland és hajtotta a vágy.
A nagyváros a fények, igen ez minden kell,
De ha túl nagy ez a lendület az nem jó jel.
Egyedül olyan kicsinek tűnik ez a város,
Tudod mi vár rá: Lehet, hogy semmit se látott.
Csak kézről-kézre járt, mindig a jóra várt,
Gondolom világos, hogy szerelemet, azt nem talált.
Mindegy, a sok közül ekkor jöttem én,
Nekem ő olyan, mint egy angyal, Ő a tiszta fény.
De még arra sem volt időm, hogy elmondanám,
Mire eljött az a reggel, csendben elment a lány.
Talán eltűnt végleg, hova sodorja a szél,
Lehet a szerelem forró, ha szíve, még jég.
Közel van a meleg, és közel van a fény,
De a szíve még mindig jég…
kapcsolódó videók
keressük!
