Puszta kézzel
Lakat - A titkok őrzője
De túl hülye vagy, hogy bármit is láss.
S míg Te a valódi életen ámulsz,
Ránk az aranykeret mögül bámulsz.
Szíved mélyén csak a félelmeid laknak,
Semmid sincs csupán, gyerekeid vannak.
A józanész előled jó messzire fut,
Hisz gyereket csinálni, a hülye is tud.
A nejed, is mint, egy leszbikus liba,
Ő van csak neked meg ez a kalyiba.
Tetszettél valaha is egy igazi nőnek,
S még Te nevezed magad sorselemzőnek?
Megfosztod magad a valós élményektől,
Hát, hol lennél, ha nem karol fel a TV2?
Otthonnak tekinted, ami mocskos fertő,
És hátulról akaszt beléd Ökrös Gergő.
S elhiszed Neki, hogy bármeddig futhatsz,
Azzal, hogy mindenkit egymásnak ugratsz.
Bár soha sem lennél egy Dennis Roodman
Megalázol bárkit a saját showdban.
Azt hiszed Te, vagy az igazi fény,
Pedig csak félig sem emberi lény.
Egy halom szemét, nem jóságos isten,
Nézzél már magadba, diplomád sincsen!
S Te szórod itt az észt csak közöttünk,
Nevetve ítélkezel lazán csak fölöttünk.
Még, hogy sorselemző, még, hogy igaz barát,
Kevesebb az IQ-d, mint gyűrűdben a karát.
Hát, ajánlom Neked, hogy ne zaklass többet,
Mert van nálam ellened jó néhány ötlet.
S majd magam szedem be Tőled a vámot,
És kiirtom mögüled, ha kell az egész stábot.
S bár lehet, hogy melletted szerkesztők állnak,
Folytasd csak barom, s majd holtan találnak!