Őszbe borult már a hajam, meg is ritkult a fejemen mostanra.
Nem kell nekem hát a fodrász, hogy lenyírja nyár elején kopaszra.
Fésűre sincs már szükségem, kobakomat megvakarni ott nekem a tíz ujjam,
Ha egy pár szál hosszúra nő, magam vágom, hisz fodrásznak tanultam.
Tisztességes szakmát adott énnekem az Édesapám kezembe.
Azt mondta, hogy nem oly nehéz, de mindenkor vigyázzak a kezemre!
Mert a fodrász nem tévedhet, ha kezében ott az olló, meg az éles borotva,
Ezért aztán jól vigyázzak, minden elém került nyakra, kobakra!