Sógor, sógor, elfogyott a sok jó bor, a hordódból látom,
Hogy belőle megkináljál, oly szomjasan, már hiába várom.
Ne hívjál te engemet hát, pincédnek a mélyére,
Üresen kong a fahordód, mindhiába ülhetünk le melléje.
Sógor, sógor, nem gondoltam, hogy valaha veled így megjárom,
Hogy megittad a borodat, kedves sógor,azt nagyon sajnálom.
Kiürültek a hordóid, szépen már énnélkülem,
Nincs több borod kedves sógor, mától kezdve légy te az én vendégem!