Szeretném az őszi erdőt, az ezer színben tündöklőt, lombhulláskor veled végig járni.
Rég megvénült cserfa alatt, merre egykor utunk haladt, kézen fogva egymás mellé állni.
Felidézni jót és szépet, megkönnyezve sok emléket és azokat mind újra átélni,
Együtt töltött sok-sok évet, csillagfényes szép estéket, égiektől mind-mind visszakérni.
Lombhullató cserfaerdő, ágaival integető, minden fája boldogságunk nézi.
Szél zúgatta öreg dombon, bibor színű őszi alkony, örömünket velünk együtt érzi.
/Mert/ Olyan szép a mi életünk, melyre mindig büszkék leszünk, ameddig csak itt a földön élünk,
Valóság a boldogságunk, valóra vált sok szép álmunk, ennél többet mi már nem is kérünk.