Még hajnal van, mégis nyüzsög a város,
A virrasztás most a gyönyörrel határos.
A jókedv most egy országot lep el,
Körül nézek, s már mindenki ünnepel.
Az ablakom mögül nézem-e várost,
Van-e, vajon ki engem vár most?!
Van-e aki, nem csak tombol,
Ki egy percre rám is gondol?!
Mert érzem én nagyon tisztán,
Nem vagyok a fontossági listán.
De ez az, ami sosem bántott,
Az élet csak, ami kést rántott.
Új év vette kezdetét most,
Egy remény ami, tisztára mos.
Egy esély, a javulásra bennem,
Hisz önmagam árnyéka lettem.
De más lesz mostantól minden,
Itt már több esély nincsen.
Nem hagyom a javulást másra,
Régen megértem már a változásra.
Hát szakítok a régi szokásokkal,
Szóba állok mégis csak másokkal.
És nem érdekel, ha érezni kezdek,
Újjászületve ez vagyok, nesztek!
Mosolyra torzul a zord tekintet,
S bár a depresszió magához intett.
Nem hatnak meg a keserű tények,
Újjászülettem ez vagyok, tényleg!
A szürkeségből szivárvány lesz,
S majd örömmé válik majd a szex.
És bátran állok a szeretettel szembe,
Újjászülettem, hát nézz a szemembe!
Felismertem, hogy a nagyvilág kerek,
Már nem szégyellem, hogy szeretni merek
Érezni akarom, mit eddig feledtem,
Újjászülettem s más ember lettem.
S most, hogy nézem a lüktető várost,
Már sem vagyok olyan magányos.
Őszintén vágyom, hogy boldog legyek,
Újjászülettem s most bulizni megyek!