Hej, de sokat dalolgattam valamikor füstös kis kocsmában!
Barátokkal körül véve, hittem én egy boldog, szép világban.
A boldogság rám is talált, a barátok eltávoztak tőlem,
Deres fejjel, könnyes szemmel bátyáim is utánuk kísértem.
Elvitte a nótáskedvem a két bátyám magával az égbe.
Remény sincs rá, hogy az hozzám, a lelkembe egyszer visszatérne.
Nincs már kedvem dalolgatni, csak majd velük, fenn a mennyországba,
Ahol a jó Apánk, Anyánk fiaikat újra együtt látja.