Lehullott az őszi levél, elsodorja az őszi szél csendben.
Ilyen a mi szerelmünk is, tovatűnik a lehulló dérben.
Nekünk nyílott minden virág, esküdöztünk égre, földre,
Kár, hogy ennek a mesének, csodálatos szerelemnek bánat lett a vége.
Ballagok a régi utcán, minden olyan csendes, kihalt, árva,
Mintha csak a boldogságunk hét lakattal volna odazárva.
Őrizd majd meg emlékemet, a sok álmot, s minden szépet,
Mert soha még nem követett, senki úgy még nem szeretett, mint ahogy én téged.