Ahol két szív elbúcsúzik mindörökre,
Sose múló gyász borul ott minden rögre.
Hajladoznak nagy búsan a virágszálak,
Napfény helyett sötét nehéz, sötét nehéz felhők járnak.
S ha porladt már rég a két szív, múlnak évek,
Fájón síra szellő, hogyha odatéved.
Ki arra jár, nem is sejti, hogy mi lelte,
Csak azt érzi, valamitől, valamitől fáj a lelke.