Amikor az est homálya ráborul az égre,
Belezokog a bánatom a fekete éjbe.
Mert elhagyott kit szerettem, másnak lett a párja,
A kapuban már ezután másik legény várja.
A szívemben ott fészkel a keserűség, bánat,
Cigány mellett búsulom át sok-sok éjszakámat.
Mikor senki nem is sejti, senki nem is látja,
Mint a zápor hull a könnyem, bánatomnak árja.