Az életem olyan volt, mint egy gyönyörű álom,
Szerelmes, szép asszony volt a mennyországom.
Nyíló mezők száz virágát mind-mind nekem tépte,
Az esthajnal csillagfénye, ragyogott a két szemébe', fekete szemébe.
Őszi szél zúg, fáradt levél hulldogál a fákról,
Gólyamadár búcsúzik a nádfedeles háztól.
Vándorfelhők messze járnak, velük legszebb álmom,
Dér fehérlik már a tájon, hová lett a mennyországom, boldog ifjúságom?