Azt mondják, hogy elfeledtél, vígan éled mással a világod.
Nem húzatod a nótánkat, nem szereted már a vadvirágot.
Megtagadtál minden szépet, ami hozzám fűzött Téged, csak nevetni látnak,
De én tudom, álmaidban minden éjjel ott vagyok tenálad!
Azt mondják, hogy visszajönnél, de nem enged a nagy büszkeséged,
Attól félsz, ha beköszönnél,
azután csak megszólnának téged.
A szívemben nincsen harag, de ne várd, hogy én hívjalak; bármikor jössz, várlak,
S mintha el sem mentél volna, úgy mint régen, csókkal fogadnálak.