Elcsábított a nagyvilág, messze vitt a végzet,
Mint vihar a falevelet, a bárányfelhőket.
Elkísért a jóreménység, elvittem a sok kedves nótámat,
Visszanéztem a távolból, látom-e még elhagyott hazámat?
Idegen ég borult reám, csillagok is mások,
Tovatűnő éjszakákon, nyugtot se találok.
Odahagytam kicsi fiam, fehér hajú drága jó Anyámat.
Álmodozom titkon róla, mikor látom elhagyott hazámat?