Eltűntél a fényes nyárral, a kacagó napsugárral, szívemre őszt hoztál.
Elfelejted, hogy nem régen, te voltál az üdvösségem, imádságom voltál!
Nem tagadom boldog voltam, de úgy érzem elbúcsúztam tavasztól és nyártól.
Ez volt az a nagy szerelem, te akartad, hogy így legyen: elválunk egymástól.
Visszajönnél tudom egyszer, a meggyötört szerelmeddel, megbánod mit tettél.
Rájössz majd a csalódásban, messzetűnő délibábban, álmokat kergettél!
Késő bánat ebgondolat, viseljed csak a sorsodat, csendes megadással...
Magamban én azt gondolom, lesz még talán új tavaszom, légy hát boldog mással.