Fehér fürtös akácok közt álmodozva járok,
A sok nyíló virág között, mindig csak rád várok.
Körül vesz a sok szép emlék, keresek egy álmot,
Amikor még együtt szedtük a sok szép virágot.
Most is nyílik az akácfa mámorító szirma,
A szép tavaszt, napsugarat hozzad nékem vissza.
Tele van szívünk, lelkünk a nagy boldogsággal,
Nem cserélnék a világon soha senki mással.