Némaságból robbant elő, amit senki se várt,
Ilyen csúfosan még tényleg senki sem járt.
Nevetett Ő is, míg engedte a sorsa,
CSak legyőzte végül az élete borsa.
Hogy miért mondom most ezt Neked,
Olyan naiv vagy, hogy észre se veszed.
Veszélyes vizekre tévedtél barátom,
A lelkemben tűz ég, pusztulásodra vágyom.
Fogd fel szépen, hogy ez itt nem játék,
Ugrik itt minden, s a jelenedbe átég.
Te, pedig zokogva nézel fel arcomra,
Nem készültél épp a saját kudarcodra.
Olyan, pedig ez, ami kiszámítható volt,
Dédelgetett álmod a saját halálodról szólt.