Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Akrosztichon VIII.
Lakat - A titkok őrzője
Csókra szomjazik a szám, mert kiszáradt,
Sietnék is érte, de már a lábam is fáradt.
Az lettem hát, ami elől mindig is futottam,
Kár is így nézned, a pokolra jutottam.
Anno pedig még hittem a hitben
Zajos imákat rebegtem itt benn.
Szónokoltam hosszú órákon keresztül,
Zilálva bízva a sorsomban szentül.
Ám megtorpantam mégis egy adott ponton,
Mégsem tudtam, hogy én leszek, aki elrontom
Így keseregtem hosszú éveket át sírva,
Te mondtad csak, hogy Ez így lett meg írva.
Azóta felébredtem a vakság álmából,
Még itt lebeg egy darab áttetsző fátylából.
Itt azonban már nem vakít el semmi,
Túl közel van a jelen, nincs hova menni.
Álmomból ébredve pofon vág a jelen,
Tényleg nincsen más már csak félelem.
Élni akartam, de becsapott a hitem,
Lélegeztem volna, de túlzásba vittem.
Te váltottad igazságra a sok valótlanságot,
Ügyesen irtottad ki az összes hazugságot.
Nincs ma már hamisság, amitől eddig féltünk,
Kizárólag az számít, csak amit átéltünk.
Sietnék is érte, de már a lábam is fáradt.
Az lettem hát, ami elől mindig is futottam,
Kár is így nézned, a pokolra jutottam.
Anno pedig még hittem a hitben
Zajos imákat rebegtem itt benn.
Szónokoltam hosszú órákon keresztül,
Zilálva bízva a sorsomban szentül.
Ám megtorpantam mégis egy adott ponton,
Mégsem tudtam, hogy én leszek, aki elrontom
Így keseregtem hosszú éveket át sírva,
Te mondtad csak, hogy Ez így lett meg írva.
Azóta felébredtem a vakság álmából,
Még itt lebeg egy darab áttetsző fátylából.
Itt azonban már nem vakít el semmi,
Túl közel van a jelen, nincs hova menni.
Álmomból ébredve pofon vág a jelen,
Tényleg nincsen más már csak félelem.
Élni akartam, de becsapott a hitem,
Lélegeztem volna, de túlzásba vittem.
Te váltottad igazságra a sok valótlanságot,
Ügyesen irtottad ki az összes hazugságot.
Nincs ma már hamisság, amitől eddig féltünk,
Kizárólag az számít, csak amit átéltünk.
kapcsolódó videók
keressük!
