Míg csak élsz, ők azon vannak, hogy levegyék rólad inged, gatyád.
És ha majd elmész, álkönnyes szemmel adnak majd rád ünnepi ruhát.
De mi csak nézünk, és bátran félünk, mert tudjuk jól: az ég megbocsájt.
Mondd, miért hagyjuk szóvá zülleni, hisz oly' tompa már minden szó!
Mondd, hogy lehet még ember, aki nem érti: ami fontos, csak a szívnek hallható?!
Nyakkendők mögül szívják a vért. Mindent levesbe a hatalomért!
A térkép alatt meg szűkül a tér, testvér öl testvért egy marék szarért.
Mi meg csak nézünk, és bátran félünk, mert tudjuk jól: az ég megbocsájt.
Mondd, miért hagyjuk szóvá zülleni, hisz oly' tompa már minden szó!
Mondd, hogy lehet még ember, aki nem érti: ami fontos, csak a szívnek hallható?!