Indul a tánc!
Új a parancs: semmi nincs, ami szent...
egész addig Párizs zárva marad,
amíg átkutattok mindent!
Menj!
Mindegyik ház, mindegyik sarok-,
minden ágy, minden árny!
Féljen az is, aki holt...

Ó, a pokolba is, 'hogy kapjam el azt a pimasz zsiványt?!
De most esküszöm rá, soha többé nem tesz itt kárt!

De hogyan kéne mindent látni?
Hisz' olyan ez, mint vízen járni...
Ha csoda kell, hát megkapják:
lesz vér, nem fognak megalázni!

Ha ezen múlik, szörnnyé válok,
ha ezen múlik, szélként szállok-,
'kik ellenállnak, megkapják
az ég csúf viharát!

Elfogy a Hold legvégül,
örök éjt hoz rád-,
csak a szívem szédül,
de a szárnyam visz tovább.
Lobog a tűz, jég éget-,
csillag-villanás!
Bárhogy bújsz, túléllek:
bárhogy sietsz, ez a sólyom levadász...

Hát hova tűnt, hisz' volt egy álmom?!
Egy csodaszép-, ma mégsem látom...
De lehet még parázsból tűz-,
ha igaz láng űz, fel nem adom!

Ez pokol itt, hisz' minden rohad-,
ha marad így, itt nem lesz holnap...
De felemel a szárnyam még,
mert sorsom csak az ég!

Vezet a szél, nincs térkép,
és csak hajt a láz-,
erőm nő, mért' félnék?
Ez egy csodás ragyogás...
Várom az éj legmélyét:
végső zuhanás!
Gyilkos tűzként széttép-
nem lelsz békét-, mert a sólyom levadász...

Eljön a nagy nap-
az a nap, amire büszke a szív-,
régi hitem csoda- Párizsa hív...
Már csak ennek élek,
álmom vágya éget:
rág, elemészt- nem ereszt-,
fojt ez a vaskéz,
újra övemen a kés...

Nem keresem... nem célom a vér-, és már gyengül a szárny,
de még felvisz egy végtelen vágy!

Vezet a szél, nincs térkép,
és csak hajt a láz-,
erőm nő, mért' félnék?
Ez egy csodás ragyogás...
Várom az éj legmélyét:
felszáll a halál!
Gyilkos tűzként széttép-
nem lelsz békét-, mert a sólyom rád talál...