Boldog az az ember, aki bűnt nem ismer,
Kinek lelkében nincsen csalárdság.
A szÃve tiszta, Isten megújÃtotta,
Szellemét átformálta már.
Kemény maradt szÃvem, kemény maradt,
Oh, és ajtaján még nem fordult a zár.
Kemény maradt szÃvem, Uram,
És arra vártam már, mikor jön a halál!
Csak állok szótlanul, az utca kihalt rég.
Hol van az a hely, ahol megpihenhetnék?
Csak állok szótlanul, takarva vétkemet,
Most le, Atyám, mert megemészti szÃvemet!
MÃg elhallgattam, csontjaim megavultak,
Napestig jajgattam, könnyeztem.
Éjjel és nappal kezeid rajtam voltak,
SzÃvemre, lelkemre nehezedtek.
Megnyitom a szÃvem, megnyitom a szÃvem, Uram!
Formáld át teljesen!
Megnyitom a szÃvem, s átadom az életem Neked,
Hogy akaratod meglegyen!
Csak állok szótlanul, az utca kihalt rég.
Hol van az a hely, ahol megpihenhetnék?
Csak állok szótlanul, takarva vétkemet,
Most le, Atyám, mert megemészti szÃvemet!
Csak állok szótlanul, és köszönöm Neked,
Hogy egyszülött Fiad meghalt - én élhetek!