Démoni Álom
Alkonyzóna
Síri átok mi elkísér, Menekülnék, de nincs esély.
Világomban köd honol, Néma táj mi átkarol,
A tavasz szele el nem ér, Szívemben csak dúl a tél.
Fáradt testem börtönét Borús lelkem tépi szét,
A tûz hogyha enni kér, Hamut szór majd a szél.
P.R.:
Nem jõ a pirkadat, Az éj megmarad,
Álmomból a halál a felébredés.
R.:
Gonosz álmom, ha egyszer véget ér,
Lelkem messze ér.
Fáradt testem elnyeli majd az éj, Sok volt már a tél.
Eltemettek az emberek, Mélyre ásták lényemet,
Esõ mossa a hantomat, Meghalt már az alkonyat.
Ezer gyertya lángja gyúlt, Bennük ég el most a múlt,
S ha elmúlik e pillanat, Hollók lakják síromat.
(R)