Hiába titkolnám, nem múlik el többé szívemben a bánat,
Hiába tagadnám, a régi emlékek egyre jobban fájnak.
Érzem, hogy mást szeretsz, mert az én szívemet nem lehet megcsalni,
Bár csak igaz volna, hogy a szerelemben meg is lehet halni.
Hiába hazudnám, úgy elfeledtelek, mintha nem is volnál.
Könnyes álmaimból mindig úgy ébredek, mintha hozzám szólnál.
Eljön majd az idő, te is megkönnyezel egy régi szép nótát,
Százszor visszasírnál, visszaimádkoznál egy-egy boldog órát.