Ha én egyszer úgy élhetnék, mint a dalos madár,
Késő ősszel útra kelnék, kis falum itt hagynám.
Elrepülnék, mint a madár messze idegenbe,
Itt hagynám a régi fészket, minden búmat benne.
Ha én egyszer rátalálnék a nagy boldogságra,
Úgy dalolnék, mint a madár, mikor párját várja.
Tavasz lenne, virág nyílna, amerre csak járok,
Jó is lenne megtalálni a nagy boldogságot.