Ha látnám, hogy kik vannak az égben,
Tudnám, hogy minden jól van, ahogy van... Vagy mégsem.
Nem lenne véletlen ebben az életben,
Tudnám, hogy miért van az, hogy több sebből vérzem.
Látnám, ahogy mosolyog a szerelem,
Szelíden rám néz...
Nem kell, hogy keressem.
De ma beborult az ég és az ajtóban állsz...
Várj még!
Míg a hajnal felsikít.
Várj még!
Szárítsd fel a könnyeket az arcomon.
Várj még!
Tudod, a reggel úgy is elszakít.
Ezen az éjen ne hagyj egyedül!
Mit látsz, ha megadatik neked is?
Lásd, amit ő lát, még ha csak gyermek is!
És ahogy ráf néz, mindent mit féltesz, felszínre tör és így kérdez:
Miért szalad el a sok idő? És hova megy, aki már nem jó?
És benned ott a válasz.
De még nem szabad elmondanod!
Várj még!...
A szívedben ott a vér...
A vérben ott a tűz...
A kétely benne ég...
És mindent mélyre űz...
De ha kérnem kell...
Neked hinni tudnék még talán...
Várj még!...