Én meg a kocsim hátsó ülésén ébredtem,
amikor aludt az egész város
csak a hajnali fények nyitották fel a szemem.
Haverok, buli nem Fanta és a csehó az tele volt.
A pultos csaj csak mérte és ráadásul a kedvenc zeném szólt.
Ez holt vágányra tolt.
Pedig apám gyakran elmondta fiam hagyd a rock and roll-t.
Csak tanuljál már, hogy ne légy hülye és keressél végre rendes melót.
Ha a szíved ott a helyén és nem rontasz az elején.
Az alagút végén meglátod a fényt, és eltelt azóta már néhány év.
Én meg hányszor mentem üres zsebbel haza,
amikor csak a hold ragyogott s ugatott néhány kutya.
Hányszor vártam, hogy pont éppen velem történjen a csoda,
de mindig tudtam, hogy nem érhetek már soha oda.
Hozzád.
A pokolba s fel az angyalokhoz külön út vezet,
hogy melyikre lépsz, majd rá azt csak te igen csak te döntöd el,
de mindegy, hogy hol a vége, ha egyszer oda érek,
mielőtt bármelyik kapuján belépek.
Csak még egyszer lássam a nap reggel, hogy kel.
Csak még egyszer fogjam ezt a gitárt a kezemben.
Csak még egy percet kaphassak abból, ami igazán jó nekem.
Csak még egy percet tölthessek csak egyet még veled.
Tudom,
akad ahol magasabban és fényesebben ragyognak a csillagok,
de itthon csak itt vagyok, ha van is jobb hely elmondom.
Engem nem csábít se Párizs se London.
Csak még egyszer lássam a nap reggel, hogy kel.
Csak még egyszer fogjam ezt a gitárt a kezemben.
Csak még egy percet kaphassak abból, ami igazán jó nekem.
Csak még egy percet tölthessek csak egyet még veled.
Én meg a kocsim hátsó ülésén ébredtem fel.