1. Megkötöm lovamat szomorú füzfához,
Megkötöm szivemet gyönge violámhoz,
Lovamat eloldom, mikor a hold jön fel,
De tőled violám, csak a halál old el.
2. Nem szoktam nem szoktam, kalickában hálni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni,
Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
3. Elbúcsúzom rózsám tőled utoljára,
Kilenc álló évre visznek katonának,
Inkább leszek betyár, az alföldi pusztán.
Mégsem leszek szolga a császár udvarán.