Hagyjuk a múltat, ma mindegy barátom.
Hazudjak meséket egy furcsa leányról.
Minek az? Nem igaz?
Ma a tiéd vagyok.
Ma még szeretlek,
a mámort kívánom.
De holnap, ha elhagysz,
egy cseppet se bánom…
Hazudjak? Minek azt.
Ma a tiéd vagyok.
Én nem kívánok többé nagy regényt,
csak könnyen elszaladó percet.
Így töltök el már minden éjszakát.
Ide jutottam, nincs tovább.
Ne kérdezd ki voltam,
a csókodat én akartam.
És majd hogyha megsokalltad.
Azt mondod: agyő
Egy könnyet se ejtek.
Ó én könnyen elfelejtlek
S tán azt se kérdezem meg,
ne is mondd, hogy miért.
Úgy szoktattak a férfiak,
kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak,
holnapra jön egy másik.
Ne kérdezd ki voltam,
a csókodat én akartam.
És majd hogyha megsokalltad.
Azt mondod: agyő
Ne kérdezd ki voltam,
a csókodat én akartam.
És majd hogyha megsokalltad.
Azt mondod: agyő
Egy könnyet se ejtek.
Ó én könnyen elfelejtlek
S tán azt se kérdezem meg,
ne is mondd, hogy miért.
Úgy szoktattak a férfiak,
kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak,
holnapra jön egy másik.
Ne kérdezd ki voltam,
a csókodat én akartam.
És majd hogyha megsokalltad.
Azt mondod: agyő
Egy könnyet se ejtek.
Ó én könnyen elfelejtlek
S tán azt se kérdezem meg,
ne is mondd, hogy miért.