A sarkon sápadt lámpa ég,
Pár alvó ház, sötét vidék.
És messze valahol, halkan muzsika szól.
Egy lány az éjszakákon át,
Nyekerget egy hamonikát,
És énekelni kezd, mindig, mindig csak ezt:
Nincs kegyelem, nincs kegyelem.
Tudtam, hogy ez lesz a vége.
Hittem neked és, nincs menekülés,
Már te vagy a végzetem.
Nincs kegyelem, nincs kegyelem.
És ha a szívem elégne,
Jöjjön, ami jön, én megköszönöm.
Csak maradj meg énnekem.
(zene)
Nincs kegyelem, nincs kegyelem.
És ha a szívem elégne,
Jöjjön, ami jön, én megköszönöm.
Csak maradj meg énnekem.
Nincs kegyelem, nincs kegyelem.
És ha a szívem elégne,
Jöjjön, ami jön, én megköszönöm.
Csak maradj meg énnekem.