Mikor éjjel a pályaudvaron, csontig hatol a hideg
És te is tudod, hogy ez nem a tied, nem a te életed.
És a vonatok hangja a fejedben lassan tompán zúg,
De te is tudod, hogy ez nem csak egy érzés,
És ebbol nincs több kiút.
Refrén:
Mert a peronon ülve a hidegben,
Egy elbaszott dallam a fejedben,
És nincsen semmi a zsebedben
És szürkül a fény is a szemedben
A peronon ülsz és hideg a föld,
De a sok keseruség már meggyötört,
Az agyad már messze jár,
Ahol örökké szombat van és nyár.
A váróterem már rég bezárt,
Sehol senki nem vár rád
És ez egy ideig így is marad,
De ne szarj be, szedd össze magad!